Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát.- Magról vetik - nevetett rám.- És honnan szerzik hozzá a magot?- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában és minden ölelésben.- Öntözni nem kell?- Dehogynem. Jó szóval.- Nem könnyel?- Ments ég! A könny sós és kimarja a kis szeretet palánta hajtásait.- Hát palántázni kell a szeretetet?- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha a szeretet nem terem, kihűl a föld.- Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt, semmit sem ér?- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkozom.- Elsősorban mi hát a szeretet?- Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.- És mi a szeretet másodsorban?- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem. Mégis érdemes szeretni?- Csak azt érdemes!