Talán pontosabb lenne, ha azt a címet adtam volna, hogy Nemalvás - Saját tapasztalatok:)
Törpicúrom a kezdetektől nem jó alvó.
Amikor hazahoztuk a kórházból természetesen még sokat aludt, sőt, éjjel is csak 2kor ébredt fel egyszer. El is kiabáltam, hogy "hát ezt így simán bírni fogom, meg hogy micsoda szerencsém van, hogy ilyen ügyesen alszik".
Aztán ahogy elkezdődött a hasfájós időszak, elejét vette a nemalvás is...
Nappal is sokkal többet volt ébren kortársainál és éjjel is rengetegszer felébredt.
Ameddig volt tejcsim egyszerűen csak cicire tettem és már horpasztott is tovább, de egy idő után már ennyivel sem érte be.
A rekord egy éjszaka alatt 13 ébredéssel állítottuk fel, illetve ha jobban belegondolok 14 volt...
Kimerültségemben rengeteg hibát elkövettem, például, hogy az ágyamba vettem. Ez nem is lett volna olyan nagy baj, tekintve, hogy egyedül nevelem és senki mással nem kell megosztanom az ágyikóm, ő viszont gyorsan megszokta a jót és ugyanúgy igényelte az esti szórakoztatást, mint amikor még fel-felkeltem hozzá...
Azt mondtam, ennyi baj legyen, így legalább vízszintesben vagyok és nem kell kikelnem az ágyból amikor anyucizhatnékja támad.
Ám egy idő után a tejem is elfogyott, a cumisüveggel és teával való visszaaltatás viszont már nem volt olyan jó móka, mint anya cicijén heverészni egész éjjel.
Így már nem csak nem aludt, még üvöltött is...
Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor alussza az ember az igazak álmát, megáll az ablaka alatt egy mentőautó és full hangerővel elkezd szirénázni... És vegyük ezt átlagosan esténként 7-8-szor.
Ja és a mentőautó kedves sofőrje nem kapcsolja ki a szirénát, csak mert én szépen megkérem, hanem még jobban és még jobban ráerősít:)
Így hát kikészültem. Nappal úgy éreztem magam mint ha 3 hosszú programra bedobtak volna a mosógépbe... Természetesen nem tudtam pihenni amikor kétszer két órát szuszekolt a Bubum, van ugyanis egy olyan tulajdonságom, hogy napközben, bármilyen fáradt vagyok is, nem tudok elaludni:( Ellenben ákossal, aki nappal piheni ki az este fáradalmait:) (na nem így volt ez a terhesség alatt - akkor állva is képes lettem volna:)
A világ összes létező módszerét kipróbáltam.
Első körben beletörődtem és visszaköltöztettem a kiságyába... Ezért a kisfőnök természetesen bosszút állt, de azt mondtam, hogy nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát, mégis csak én vagyok az anyja...
Szóval újra felkeltem hozzá minden ébredésnél.
A védőnénink azt javasolta, hogy adjak neki egy pici Panadolt, attól nagyobbat szoktak aludni és ha a fogzás miatt nem alszik a fájdalmát is megszünteti átmenetileg : nem vált be...
Vásároltam borostyán nyakláncot, ami főként a fogzási fájdalmak enyhítését szolgálja, ám sokan számoltak be internetes fórumokon a jótékony hatásától hosszan alvó babákról... A nyálzás csökkent, de a mi problémánkon nem segített.
Vettem levendulás nyugtató babafürdetőt, de attól sem változott semmi.
Átpakoltam vagy 6féleképpen a kiságyát, gondoltam talán rossz helyen van, de nem...
Vettem hálózsákot, többen mondták, hogy abban nem tud annyira mocorogni és inkább fel sem kel. Gombi viszont nem adta fel, csak felidegesítette magát amiért nem tud mocorogni és még jobban sikított...
Ha kifárasztottam csak még nehezebben aludt el, ha korábban tettem le aludni még korábban ébredt fel...
Homeopata orvostól is kértem segítséget, Chamomilla 15CHt és Viburcol kúpot adtam neki lefekvés előtt, mert ő is azt mondta, hogy valószínűleg a fogzás miatt van ez az állapot. Nem használt. Utána a Stramodiumot próbáltuk ki, sikertelenül...
Kicseréltem a takaróját, mindent, betakartam, kitakartam, vastagabban öltöztettem, vékonyabban öltöztettem, semmi, semmi nem használt...
Rettegtem attól a verziótól, miszerint egyszerűen hagyjuk sírni és majd abbahagyja.
Viszont nem volt már más választásom... Körbeplakátoztam a szomszédos lépcsőházakat, előre is elnézést kérve a kellemetlenségekért...
A gond csak annyi volt, hogy Ákom nem adta fel és 20perc-fél óra sírás után is csak a hátát simogatva aludt vissza.
Valamelyest mégis hatásosnak bizonyult a módszer, mert egy hónapig átlagosan csak 2-3szor ébredt meg esténként, akkor is pillanatok alatt vissza lehetett altatni.
Tápszert is váltottunk, "jó éjszakát"-ra cseréltük az esti tejcsit és azt szürcsölte be lefekvés előtt...
Most: 10 hónapos elmúlt a picim, az éjszakáink úgy néznek ki, hogy 7kor pancsizik, aztán elalszik a tejcsin, büfizik párat, leteszem, nemsokkal azután felébred, visszaringatom (igen, az ölemben), majd 10 körül, amikor én is lefekszem újra felébred, majd még egyszer. Jobb esetben ezután alszik pár órát egyhuzamban, de összességében a 4-5-öt mindig eléri az ébredések száma. Reggel 5-kor szintén felriad, akkor már magam mellé veszem mert hulla vagyok, megitatom és ha minden jól megy fél-egy órát sikerül még szusszannunk. Így 6-kor legkésőbb az én életem szerelmének kipattan a gyönyörű csillogó szeme és vigyorog a 4 kis fogával:)
Hát ennyi... Talán majd változik a helyzet és idővel aludni is megtanul... Remélem.
Nem próbálkozom többé semmilyen módszerrel, ő ilyen és kész. Inkább visszaaltatom, mint hogy megsérüljön az a pici kis lelke amiért nem megyek oda hozzá amikor szüksége van rám.
Nem hallottam még olyan gyermekről aki nagyobb 2-3 éves korában sem tud aludni...
Vagy ha akkor is rossz alvó lesz, legalább el lehet már magyarázni neki, hogy az este alvásra való és megjutalmazni, ha ügyesen aludt...
Várom, hogy vége legyen a nemalvásnak, de már teljesen elfogadtam a helyzetet...
Jó ez így. Legalább egészséges és addig jó, amíg ez a legnagyobb problémánk...
