forrás: www.babazo.hu
Vagyis megkeményednek, összecsontosodnak a kutacsai - ha nem képletesen értjük. Az újszülött ugyanis lágy koponyacsontokkal jön a világra, amelyek az első évek folyamán összeforrnak, "benőnek".
A kutacs (fonticulus) a csecsemő koponyacsontjai között található hézag, azaz a koponyavarratok találkozásánál lévő puha alkotórész.
Amikor a baba megszületik, ezek még nem nőttek össze, nem keményedtek meg, nem csontosodtak el, így a koponyacsontok könnyebben csúsznak el egymás felé, ami jelentősen megkönnyíti a baba fejének áthaladását a szülőcsatornán.
Nem úgy kell persze elképzelni, hogy ezeken a helyeken "lyukas" a baba feje: a csontok közötti hézagokat nagyon erős kötőszövet hidalja át, amely megfelelő védelmet biztosít az agy számára az elcsontosodás folyamata alatt is.
(Kismamák sokszor ijednek meg, amikor gyermeküket közvetlenül a szülés után először kezükbe vehetik, és meglátják annak esetleg túlságosan "csúcsos" fejét. Már néhány perc múlva is látható a különbség, de néhány nap múlva egészen biztosan: a kicsi feje szinte "kikerekedik", a koponyacsontok visszacsúsznak a helyükre.)
Nem csak a szülés során van jelentőségük ezeknek a puha részeknek; az első években a gyerekek jelentős koponya- és agynövekedéséhez is szükséges a kutacsok "rugalmassága", hajlékonysága.
A csecsemő koponyáján több kutacsot lehet megkülönböztetni. Mindegyik más életkorban keményedik meg; a hátsó és oldalsó kutacsok már féléves kor körül, míg az elülső hároméves kor tájékán forr össze - ennek konkrét idejében természetesen jelentős eltérések lehetnek az egyes gyerekek között.
A homlokcsont két lemeze és a két falcsont találkozásánál található a nagykutacs; egy sarkára állított négyzethez hasonló hézag. Pici babáknál a nagykutacsot sokszor ki is tudjuk tapintani: nyomásra enyhén rugalmas területet találunk, amelyen olykor még az erek lüktetését is érezhetjük. A nagykutacs körülbelül másfél- kétéves kor között csontosodik el.
A kiskutacs valamivel hátrább, szintén a középvonalban, a két falcsont és a nyakszirt találkozásánál található. Ezt azonban már a születés után is alig vagy egyáltalán nem lehet tapintani.
A kutacsok - fent említett jelentőségükön túl - az orvosok számára is sok információt hordoznak. Közvetlenül a születést követő vizsgálatokon is megvizsgálják, mert állapota sok információt hordozhat például a baba nyeléséről is.
A gyermekorvos a későbbi életkorokban is vizsgálja a kutacs állapotát. Ellenőrzi, a szomszédos csontok szintjében található-e (ez az egészséges állapot), vagy előredomborodik, esetleg beesik-e.
Ha bármelyik irányban nagy az eltérés, mindkét állapot betegséget jelezhet. Sok helyen olvashatjuk például, hogy a beesett kutacs kiszáradást jelent - de mielőtt minden más tünet hiányában is megijednénk, mert esetleg "beesettnek" érezzük, vizsgáltassuk meg gyerekorvossal a babát. Ő ismeri a kutacs addigi állapotát, a baba aktuális egészségi állapotát is, és biztosan meg tudja állapítani, normális vagy kóros eltérésről van-e szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése