Hasfájás - Saját tapasztalatok

Kisfiam hosszú órákon, heteken, hónapokon át tartó hasfájása után az egyetlen amit mondani tudok, hogy türelem...
Hallottam ezt én is párszor, ám amikor az ember gyereke már napok, ne adj Isten hónapok óta pocakfájással kínlódik, nem éppen ez az, amit hajlandó elfogadni.
Ákosomnál már az első héten kiderült, hogy bizony "hasfájós"...
Aztán kikértem a védőnénink, majd a gyermekorvosunk tanácsát.

Első körben az Espumisan cseppet javasolták, mivel azt a születés után rögtön el lehet kezdeni alkalmazni. Sajnos nem használt.
Azután az Infacol szirupot próbáltuk hetekig: nem használt.
Amikor betöltötte a negyedik hetet kipróbáltuk a Gripe Water hascsikarás elleni gyógyvizet: nem használt.
Sab Simpex: nem használt.
Az internet összes oldalát felforgattam a pár perces szünetekben amikor sikerült a kicsim valami "álomfélébe" ringatnom...
Kitanultam a pocakmasszázst, vettem neki drogériában cseresznyemag párnát: nem használt.
Kikértem homeopata szakorvos véleményét, javasolt is pár szert: egyik sem használt.
Maradt az órákon át tartó sírás és az alkaron ringatás, na meg a cicin fektetés, mert ott legalább pár percig csendben volt és én is vehettem egy nagy levegőt. No persze csak akkorát, hogy ne mozduljak túl nagyot, mert akkor felébred:)
Sokan mondták, hogy azért fáj a pocakja mert anyatejes. Alig vártam, hogy betöltse a negyedik hónapot és elkezdhessem a hozzátáplálást -természetesen először csak pár falat almapempővel-.
Nem éppen osztottam meg az információt a védőnéninkkel, (bocsi:S)mert ugye "6 hónapig kizárólag anyatej"... Na de ugyan már. Mi is egészségesek vagyunk és olyan kajcsikat ettünk már pár hónaposan... Hol van azokhoz képest egy kis almapüré...
Szóval elkezdtem fokozatosan hozzászoktatni a különböző ízekhez.
Egyszer-egyszer babaúszás után 1 dl almalevet is megivott.:)
Viszont a hasfájás természetesen nem csillapodott:(

4 hónapos korában Ákom megfordult és attól kezdve beindult a mozgásfejlődése.
Azt hiszem ez volt az a fordulópont, amikor elkezdett múlni a hasfájás, de még akkor is a fájós órák száma volt túlsúlyban a nemhasfájósokéhoz képest.
6 hónapos korában már nem nagyon volt tejem, így elkezdtem neki fokozatosan tápszert is adni, hogy ne legyen hirtelen túl idegen számára az íze ha esetleg elapadna teljesen a "benzinkutam":)
Talán akkor múlt el végleg a kínlódás...

Így visszagondolva pár dolgot tudok tanácsolni:
-Minden áldott szopizás (vagy tápizás) után addig riszáljuk a mellkasunkon a picit amíg ki nem csikarunk belőle egy büfit. (Bubum hónapokig egyáltalán nem büfizett - ezt is akkor kezdte el, mikor elkezdett forgolódni- utána a hasa is kevesebbszer fájt) Vagyis minél többet büfizik, annál kevésbé fáj a hasa. A levegő ugyanis a gyomorból végigmocorog a kis belecskéiken keresztül amíg "el nem távozik" és bizony csikar odabent. (Ahogy nekünk, felnőtteknek is)
-TÜRELEM... Sajnos nincs más megoldás. A sok praktika közül úgy érzem mindent kipróbáltam, viszont az egyetlen ami segített, az az idő volt. Elmúlt és kész. Mára már csak emlék.

Talán tényleg az a legjobb magyarázat a hasfájásra, hogy az idegrendszer fejletlensége okozza, amit valljuk be nem igazán lehet csodaszerekkel megoldani.
9 hónapig vártuk ezt a kis emberpalántát, hogy végre magunkhoz öleljük. Vártuk, hogy ránk tekintsen, hogy érezhessük az illatát, becézgethessük.
Azok a szülők, akik "kifognak" egy pocakfájós babát képesek lennének lehozni a csillagokat is az égről, csak elmulasszák gyermekük szenvedését és véget vethessenek az örökös sírásnak... Éjt nap alá téve sétálgatnak a picivel a karukon fel-le a lakásban, masszírozzák, vele sírnak, kiborulnak. Mert tényleg kiborító. Ezt nem érthetik meg azok a szerencsések, akiknek a picijük csak eszik-alszik.
DE!!! Nyugodjanak meg, el fog múlni és úgy, ahogy idővel a szülésre sem emlékszünk, erre sem fogunk, csak szép pillanatok maradnak meg, és sokkal könnyebb lesz!
Vállaltuk, és ez is vele jár. Lesznek ennél még sokkal nehezebb időszakok is (Bár kívánom, ne legyenek!), ez csak az első próbatétel, az első pár lépés a szülővé válás hosszú, rögös útján.
Egy kisgyermek maga a csoda! Olyan, mint egy tükör! Azt adja viszont, amit rajtunk lát. Ha boldogok, kiegyensúlyozottak vagyunk, ő is az, ha szenvedünk, nyűgösek vagyunk, ő is az! Gondoljanak erre, mielőtt a karjaikba veszik. Ő igazán nem tehet erről. Ő is csak szenved pár hónapig, mint mi:(
IDŐVEL ELMÚLIK:) UTÁNA MINDEN KÖNNYEBB LESZ!!!

Ezúton szeretnél elnézést kérni a gyógyszergyártóktól, csakis a saját tapasztalataimról számoltam be, nem a gyógyszerek hatékonyságát szerettem volna minősíteni!